Ha visszautazunk az időben és megnézzük elődeink hogy építettek házat, nagyon sok érdekes dologgal találjuk magunkat szembe a módszereket, eszközöket tekintve.
Ebből a paticsfalat emeljük ki most, amiről a következőket érdemes tudni:
A paticsfal a népi építészet egyik legrégebben elterjedt falszerkezete.
Az épület gerendavázát, a koszorú és a talpgerenda között, függőlegesen beékelt karókkal töltötték ki. A karókat nyír, fűz, gyertyán vagy juhar vesszőkkel, hasítékokkal vízszintesen befonták.
Azután pelyvás sárral kívül-belül több rétegben betapasztották kb. 25-30 cm vastagon, végül kiszáradás után lemeszelték. Hasonló módon készítették el a közfalakat
Fotó: oszko.hu
Azokon a területeken, ahol talpgerendát nem alkalmaztak, a karókat a talajba mélyítették. Magyarországon vessző falú házat a honfoglalás korától építettek, a 16–19. században az egyik legjelentősebb falszerkezet volt. Vesszőfallal építettek lakóházat, csűrt, istállót, ólat, kukorica górét, gabonást, sőt templomot és más középületet is. A 19. század utolsó harmadában kezdett háttérbe szorulni. Leghíresebb példája talán a tákosi református templom,a „mezítlábas Notre Dame”.
A mai modern, hőszigetelt házakkal az energiahatékonyságát a paticsfalnak össze sem lehet hasonlítani, de a hőszigetelés technikája csupán az 1970-es és 1980-as években kezdett el teret nyerni. Ennek oka az 1973-as olajválságban kereshető. Következő cikkünkben a hőszigetelés elterjedésével fogunk foglalkozni.
IGÉNYELJEN KAMATMENTES HITELT HŐSZIGETELÉSRE
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
