A radiátorok elsődleges és – az esztétikai megjelenésen kívül – egyetlen funkciója a megfelelő hőérzet biztosítása a lakótérben.
A radiátorok pontos kiválasztásához először meg kell határozni a helyiség hőszükségletét, ami három részből áll: transzmiszsziós és filtrációs hőveszteség kiszámítása, illetve a hőnyereség számítása. A transzmissziós hőveszteség az épület szerkezetein át távozó hőmennyiség meghatározásából áll, a filtráció pedig a szellőző levegő felmelegítéséhez szükséges hőmennyiség.
Hőnyereséget a fűtésnél csak akkor számolunk, ha az állandóan fennáll. Lakóépületek esetén ritkán fordul ilyen elő, de ipari épületeknél lehetséges, hogy vannak olyan gépek, melyek a teljes műszak alatt működnek, így azok hőleadását le lehet vonni a fűtéshez szükséges hőmennyiségből.
A transzmissziós hőveszteség meghatározásohoz ismernünk kell az épületszerkezet felépítését. Nem mindegy, hogy például a külső falak milyen anyagból készülnek, és milyen vastagságúak. Az is fontos, hogy milyen hőszigetelésünk van, és annak milyen a vastagsága.
Tervezéskor továbbá pontosan fel kell mérni a szoba és a fűtési rendszer adottságait (szoba mérete, fekvés, nyílászárók tulajdonságai, kazán típusa, stb.), ami alapján az épületgépész vagy a tervező pontos kalkulációt végez a radiátorok teljesítményét illetően.
A kiválasztás során fontos szerepet játszik a fűtővíz hőfoka is. A jelenleg érvényes szabvány szerint a radiátorgyártóknak 75°C-os előremenő, 65°C-os visszatérő vízhőmérséklet és 20°C-os szobahőmérséklet mellett kell feltüntetniük a radiátorok teljesítményét.
A radiátorok teljesítményértéke például jelentősen többnek tűnik, ha elvben 90°C-os fűtővizet keringtetünk benne.
A kondenzációs kazánok térnyerésével a gyakorlatban használt fűtővíz hőmérséklete gyakran 45-55°C körül mozog. A radiátorok kiválasztásánál ezt feltétlenül figyelembe kell venni, hiszen kondenzációs fűtés esetén akár kétszer nagyobb méretű fűtőtestre is szükség lehet a hagyományos kazánnal üzemeltetett rendszerhez képest.
A felületfűtések, mint a padlófűtés, falfűtés, mennyezetfűtés terjedésével felvetődik a radiátorok létjogosultsága. Míg a felületfűtések hővesztesége 10 cm vastag hőszigetelésnél 10%, ami 30 cm vastag szigetelésnél ez 3%-ra csökkenhet, addig a radiátorok hővesztesége falon keresztül mindössze 0,1-0,2%. Szabályozhatóság szempontjából a felületfűtés lomha, statikus jellegű, míg a radiátor gyors reagálású, és mivel fokonként 6% energia megtakarítható, ezért utóbbiak szerepe a korszerű energiatakarékos épületekben sem megkerülhető. Egy felújított, szigetelt házban a megújuló energiaforrások biztosította alacsony fűtővíz-hőmérséklet tökéletesen megfelel a kis vízterű korszerű radiátorokhoz.
Melyik helyiségbe milyen radiátort válasszak?
A lakás különböző helységeibe más-más kialakítású radiátor lehet az ideális választás. A nappali dísze lehet egy burkolólemezes design fűtőtest, a közlekedőbe egy tükrös fűtőfal, a fürdőszobába pedig mondjuk egy, a csempe színével megegyező színű íves törölközőszárító a kiváló megoldás.
Forrás: homeinfo.hu
IGÉNYELJEN KAMATMENTES HITELT FŰTÉSKORSZERŰSÍTÉSRE!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
